Keserű November

Különös ez az idei November. Érzések cikáznak fölöttünk, és képtelenek vagyunk megálljt parancsolni azoknak. Sosem éreztem még a Novembert ennyire szomorúnak, és nehéznek. Biztosan van valami a levegőben, mert sokaktól azt hallottam, hogy ők is csak küzdenek és küzdenek.
Feladatok elé állított bennünket ez a szokatlanul meleg őszi hónap. Csatákat, harcokat vívunk.
 Nem tudom, hogy miért sűrűsödött fel így minden... egyszerűen csak elénk fújta a szél, és egyik napról a másikra ott nehezedett a vállainkon.

Nem hiszem, hogy ezek az érzések, dolgok véletlenül sodródnának az utunkba. Minden okkal történik,és mindennek megvan a maga helye és ideje. Úgy tűnik, ez egy ilyen időszak, ahol hatalmas lelki háborúk, félig összetört, és félig már-már éledő szívek sorakoznak fel.
 Kételyek, kérdések, ígéretek, vallomások. Sajnos úgy érzem, hogy viszont senkinek sincs elég bátorsága válaszolni, kérdezni, rendbe tenni a dolgokat. Lebegünk egy helyben, és képtelenek vagyunk mozdulni. Pedig mozdulnánk, ha a válaszok szépen, lassan de közelednének felénk. Kis lépésekben is akár, de segítenének bennünket.
Érdekes tréfákat űz velünk a November. Nem kétséges.
Leckékre tanít bennünket. Felkészít a hosszú és hideg téli napokra, amikor már azt hisszük minden elveszett. De nem hagyhatod, hogy maga alá gyűrjön az életnek eme különleges "humora". Erős vagy, aki mindig és mindenben kitart. Lehet, hogy rengeteg kérdésre keresed a válaszokat, de azok még váratnak magukra. Ne siettesd őket. Minden gondolat, érzés útban vannak feléd, csak a saját idejükre várnak éppen.
Mennyi mindent mondanék még. De ez nem azaz idő. Kitartunk. Csak remélni tudom, hogy a másnap fényesebben fog sütni, mint a mai.