Éppen ezért nem visszük őket. :) Ez had legyen a nők privilégiuma.
Először is egy "rövid" leírás a műről.
Az este folyamán egy dán-svéd-francia-olasz-angol romantikus filmet néztünk meg, aminek a magyar címe: Csak a szerelem számít. Pierce Brosnan-nel a főszerepben. Ó, hölgyeim, kell ennél többet mondanom?
Azaz ezer Forint bármennyire is rossz a film, már megérte. Két órányi Mr. Bond hatalmas kivetítőn. :)
Sok szálon fut a történet. De nem is ez a lényege. Hanem az emberi kapcsolatok amiket megjelenít a film. Mindenki ismeri a Pretty Woman-t, vagy a Nothing Hill-t, sablonos csöpögős hollywoodi klisék, ahol mindig a szerelem győz, és két teljesen tökéletes ember találkozik.
Ebben a történetben egy kicsit máshogy alakulnak a dolgok.
A Pierce Brosnan és a női főszereplő Trine Dyrholm gyerekei házasodni készülnek. A fiatalok élete, csodálatra méltó külsőleg, de ebbe majd később folyunk bele...
Trine egy 40-50 közötti hölgyet alakít, akinek van egy huszonéves fia és egy lánya. Illetve van egy beképzelt, önelégült, borzasztóan festő férje. Aki szerencsétlen nővel bármit megtehet. Még azt is képes kimagyarázni, amikor a nő rajta kapja a tizenkilenc éves titkárnőjével, hogy ez csak unaloműzés... persze. Trine naivan megpróbálja elfelejteni a férjének és élni tovább az életét.
Eközben Pierce már huszonéve attól szenved, hogy meghalt a felesége, egy autóbalesetben, és ezt képtelen feldolgozni, és mindenféle női közeledést fiatalt-öreget elutasít.
Ezen az esküvőn találkozik a két személy, és rögtön kialakul valami közöttük. Pierce képes meglátni a teljesen középosztálybeli nőben a szépséget, a csodát. Nem zavarja, hogy parókát hord, a kemoterápia miatt, nem zavarja, hogy pusztán csak egy "fodrász" a nő foglalkozása.
A fiatalokra ha visszatérünk, akkor észre vehetjük, hogy nem olyan felhőtlen az ő kapcsolatuk, mint amilyennek látszik. Három hónapja ismerik egymást, és máris házasodni készülnek. Ahogy hangzik a nóta is: "hamar lagzi, hosszú bánat..." szó ami szó esküvőre készülnek, de valami nincs rendben. A fiú nem közeledik a lány felé, nincsen köztük semmiféle testiség, éppen, hogy csak eléldegélnek egymást mellet, készülvén a nagy napra. Patrick-nak mintha jobban tetszene a szakácsfiú, mint a menyasszonya...
Természetesen a szerelem mindent legyőz, Pierce feladja az addigi életét, és bevallja az örömanyának, hogy végtelenül belehabarodott. Nincsenek mesebeli jelenetek, elvarázsolt hercegek, megláttalak, és megszerettelek. Ennyire egyszerű.
Esküvő lefújva. Patrick kiderül, hogy másfelé játszik, vége a vigadalomnak, mindenki megy a maga útjára. Persze az újdonsült szerelmeseknek ez nem akadály, az ő szerelmük ezek után határtalan.... és stb...
Ez lenne nagy vonalakban a történet. De, hogy mit gondolok én?
Nagyon tanulságos. Elég kiábrándító azokra a nőkre nézve, akik esetleg valamiféle betegségben szenvednek, és ebből kifolyólag már nem tudnak úgy kinézni, mint egészséges társaik. Ez már magában foglalja azt, hogy természetes, hogy megfog csalni a férjem? Nagyon elkeserítő, hogy ennyire a külsőségek alapján ítélünk. Na, meg persze az is, hogy mindent tűrnünk kell egy kapcsolatban? Akár a női, akár a férfi oldalról nézzük? Egyenlőségben kellene leélni a közös életet, de, mint ahogyan a film is mutatja, ez sokszor sajnos nem így van.
Homoszexualitás. Manapság ez már nem tabu téma. Bárhol találkozhatunk, meleg fiúkkal, leszbikus nőkkel. Sokakat persze mind a mai napig megbotránkoztat, de lassan annyira természetessé válik ez is, mint a levegővétel. (Ezzel kapcsolatban vannak egyéni véleményeim, de azt majd legközelebb.)
Küzdenek ezek az emberek az érzéseikkel, harcolnak saját magukkal, majd nehéz küzdelmek árán bevallják, másoknak, maguknak, hogy nincs mit tenni, ez vagyok én. Bármennyire is szeretném megváltoztatni, nem tudom. Ez a fiatal fiú is, küzd egyre csak küzd, aminek persze meg is lesz az eredménye.
A film romló testek szerelméről, másoknak való megfelelési kényszerről, elfogadásról, önfeláldozásról szól.
A mellékszálon elkapott történetek is szépen kivannak dolgozva, el lehet rajtuk gondolkozni. Nagyszerű karakterek, remek színészek.
Ha érintett valaki a témában, apa, anya, gyerek, elhagyatott, boldog, akkor biztosan mélyen fogja érinteni a történet. Személy szerint sokszor küszködtem a könnyeimmel, de ez csak a túlzott szentimentalizmusonak köszönhető, egészen biztosan.
Ne ijedjenek meg a férfiak sem egy ilyen történettől, szerintem mindenkinek nagyon sokat mesélhet, mondhat. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése