Béla király zsidó grófja

Béla király zsidó grófja
Írta: Péter bácsi

1912. január 28-án jelent meg az Egyenlőség c. lapban. Gyermek-szoba főcím alatt.

Nekem nagyon tetszett ez a rövid kis novella, tanulságos volt, és abszolút megfigyelhetjük, hogy azokban az időkben hogyan viszonyultak a zsidó kérdéshez Magyarországon.
Egy rövid összefoglaló.

Béla király idejében játszódik a történet. Béla királynak volt egy vitéze akit Teka grófnak hívtak.  A vitéz hű szolgája volt a királynak, minden tőle telhetőt megtett, hogy eleget tegyen a király kéréseinek, és hű alatvalója maradhasson.
A történetben azt a megállapítást találhatjuk, hogy mostanában nem nagyon vannak zsidó grófok, viszont akkoriban ez a tisztség apáról fiúra szállott. Ez pedig azért volt, mert a honfoglaló magyarok között zsidó vitézek is voltak. Éppen ezért a nemzet nem tett kivételt zsidó főúr, és keresztény főúr között.
Egyszer aztán egy furcsa úr érkezett hazánkba Aragóniából. Sámuel lovagnak hívták.
Ő úgy vélte, hogy nagy csúfság az, ha a zsidók vannak a főméltóságokban. Más országokban nem tűrik ezt meg.
Ezért hát elbeszélgetett a királlyal, és hatással akart rá lenni, hogy ez a Teka vitéz átvágja őt, és kifosztja a vagyonából a királyt. Mivel a pénzérméken amit a király Teka gróftól kapott háromágú gyertyatartókat vélt felfedezni. Megtudakolta az íródiákjától, hogy mit jelent ez a jel, és a diák azt felelte neki, hogy ez egy "s"    .
 ש
És mivel a kamaragrófot Salman-nak hívták, ez bizonyosan az ő kezdőbetűje, és  minden érmét a magáénak akar.
A király megharagudott, és Sámuelnek megengedte, hogy vegye be addig Teka gróf várát, amíg ő távol van. Sámuel nem késlekedett, el is indult hadseregével a vár ellen, ahol Teka helyett csak gyönyörű lányát Abigélt találta. A harcos "amazon" nem volt hajlandó átadni apja várát Sámuelnek, aki viszont abban a percben, hogy megpillantotta a lányt, rögtön rabul ejtette a szívét. Fel is hagyott a vár bevevésével, és arra jutott, hogy márpedig feleségül kéri Tekától a lányt.
Igen ám, de már akkoriban is volt valami amiből a gróf nem engedett. Ezeket a szavakat mondta:
"A leányomat, nemes vitéz nem adom. Törvény van róla, hogy keresztény el ne vegyen zsidóleányt feleségül. Ezt a törvényt ti idevetődött idegenek erőszakoltátok ki a királytól. Békességben éltünk addig. Senkinek a vallását nem firtattuk. Együtt éltünk zsidók, keresztények, egy fedél alatt melegedtünk. Egy hazaért harcoltunk, egy népért dolgoztunk. De aztán jöttetek ti és azt mondtátok: bűn ez az egyetértés és a krisztus nem bocsátja meg. Úgy rászoktunk a ti szokásaitokra, hogy még a cselekedetei után sem lehetett ráismerni a magyarra: zsidó-e, keresztény-e? És mi zsidók elhagytuk őseinktől öröklött vallásunkat. nem törődvén I.ten szent törvényeivel. És gondoltuk, legyünk kétféle magyarok. Zsidók és keresztények, imádják az I.tent kétféleképpen, a hazát egyféleképpen fogják szeretni, és a királyhoz is hűségesek lesznek." - mondta Teka Sámuelnek.
(mindenesetre elgondolkodtatóak eme szavak)
Majd a királyhoz fordult a gróf és elmagyarázta neki, hogy a "sin" betű nem az ő kezdőbetűit mutatja, hanem azé az I.tené, akit a zsidók "Sadaj"-nak hívnak.  A király haragja megenyhült, és újra visszaállt a rend az udvartartásban.
Ám Mongolország felől veszedelem híre hömpölygött Magyarország felé. Tatárok portyáztak, és rendületlenül foglalták el a területeket. Magyarország volt a soron, és néhány másik országból menekülő zsidó Tekához sietett, aki hírül adta a királynak, hogy veszedelem közeleg.
A király felkészülten érkezett a csatához, és hálás volt a grfójának a hírért.
Teka úgy vélte lányát, Abigélt is magával viszi a csatába. A Sajó vízéhez vonult a hadsereg. Szépen állták a sarat, köztük Sámuel is velük együtt harcolt, míg meg nem látta, hogy Abigél is ott van. Ott hagyta a csatamezőt és a lányért indult. Bármit megadott volna, hogy a hölgy az övé lehessen.
Eközben a katonák, akik zsoldosok voltak, elkezdtek megfutamodni, és a csata mérlege a tatárok felé kezdett el billenni. Teka éppen azokat a katonákat próbálta vissza téríteni a csatába, amikor meglátta Sámuel hátán a lányát Abigélt.
Dárdát hajított Sámuel felé, ám a dárda nem Sámuel, hanem Abigél mellébe fúródott. Teka Sámuel felé futott, és harcolni kezdtek a férfiak egymással. Teka halálos csapást mért Sámuelre, de sajnos Teka is meghalt, miután megölte Sámuelt.
A menekülő király, amikor megpillantotta Teka gróf, és Abigél holttestét, az erdőbe vitték, és nagy síratással temették el. Míg Sámuel ott hagyták a csata mezőn, és hagyta, hogy a héjják ássák ki a szemeit, amelyek mindig a másére sóvárognak.

Én úgy gondolom, hogy ez egy nagyon szép és tanulságos történet. Szeretek ilyeneket olvasni, mert abszolút aktuálisak a napjainkban is.
Majd egy utolsó gondolat, ami szintén az Egyenlőségben volt a történet alatt:
"A legjobb fegyver: Mielőtt útra kelsz, imát mondjon ajkad, s ez törnél, fegyvernél jobban segít rajtad!"
:)