Mint minden tiszta érzésű embernek, összeszorul a szíve, hogyha a 20. század szégyenfoltjáról, az emberiség legkegyetlenebb tettéről, a koncentrációs táborokról beszélünk.
Azoknak meg még inkább, akik érintettek személyesen is ebben, a szörnyű témában, akárcsak jómagam. Szerencsésnek tarthatom magam, hiszen nekem nem kellett átélni ezeket a szörnyűségeket, de ismertem olyat, akinek igen... ezt természetesen nem tudjuk felfogni, csakis aki túlélte. A világ legsötétebb időszaka volt ez... és csak bízni tudunk abban, hogy soha többet ne ismétlődhessen meg.
Nagyon sok művészt foglalkoztat ez a téma. Különösképpen a filmkészítők merítik ki folyamatosan ezt a témát. Mindezekből persze az első helyet foglalja a el, a világklasszis
Schindler Listája c. film.
Gyönyörű, megható, lelkekig hatoló filmről beszélhetünk,
Spielberg tehetsége csodálatra méltó, és talán mondhatom azt, hogy egyedül ő volt képes elkészíteni egy ilyen hangvételű mozifilmet, hiszen Ő is szívén viseli a zsidó nép sorsát, származásából adódóan.
Ezek után persze, nagyon sok holokauszttal foglalkozó film készült, amikről elmondható, hogy nagyjából azonos síkon mozognak.
Pár héttel ezelőtt,
Jeff Goldblum filmográfiáját böngészve, megakadtam a szemem egy filmjén, amit még sajnálatosan nem láttam.
Ádám feltámadása. Szintén a Soá témáját feszegeti, ám egy egészen elképesztő szemszögből.
Adam Stein (Jeff Goldblum), a főszereplő, német komikus, aki szintén nem képez kivételt a származást illetően, amikor a deportálások megkezdődnek. Családjával együtt táborba kerül, ahol azonban elszakad szeretteitől, ugyanis, megpillantja a tábor kapitánya, aki anno látta színpadon szerepelni, és ég a vágytól, hogy az akkor őt kinevető humorista, megalázkodjon előtte.
Arra kényszeríti a művészt, hogy "menjen le kutyába" és úgy is viselkedjen ahogyan a farkaskutyája
Rex. Adam teljesen azonosul az állattal, négykézláb jár, a kutya tányérjából eszik, nem egyenesedhet fel, ugatnia kell, ha gazdája úgy parancsolja, és sokszor az élelemért is meg kell küzdenie Rex-el.
Adam talán ennek a rengeteg megaláztatásnak, gyötrelemnek, és fájdalomnak köszönheti az életét, bár ha választania kellet volna, talán inkább a halált választotta volna. Nem is csoda, hogy teljesen belebolondul. Nem képes már sokszor tisztán gondolkodni, akaratlanul is az elméjébe ivódtak a "kutya élet" szokásai. A háború után Izraelben telepedik le, majd az itteni idegszanatóriumban kezelik, a vele együtt más koncentrációs táborokból szabadult elmebetegekkel, lelki sérültekkel.
Adam a "legnormálisabb" a lakók közül, így abszolút vezéregyéniségként tölti mindennapjait a szanatóriumban, míg egy nap kutya ugatást nem hall meg az épületben. Adam teljesen összeroppan, és ráakar jönni, hogy ki volt olyan gyarló, hogy kutyát hozzon az épületbe, amikor mindenki tudja, hogy nem hajlandó elviselni semmiféle kutyát maga körül.
Adam sokkolva tapasztalja, hogy az a kutya, amit kutyának vélt, egy kisfiú, aki ugyanabban a betegségben szenved, mint ő. Csak a fiú éppen olyannyira rabja ennek az iszonyú állapotnak, hogy még csak nem is kommunikál az emberekkel, harap, pórázon közlekedik, a földön alszik, és ugat.
Adam elhatározza, hogy segít a gyermeken. Hiszen senki sem érdemel ilyen életet. Nehéz sikerek árán ugyan, de a fiú bizalmasra talál Adam-ban, és elkezdődik a javulás, ami a betegséget illeti. Nagyon szoros kapcsolat alakul ki közöttük, Adam-ot életben tartja a gondolat is, hogy segítenie kell ezen a fiún, az élete árán is. Sikerül is neki.
Számomra azért is volt a film egészen egyedülálló, hiszen soha eddig még nem készítettek a holokausztról ilyen témájú alkotásokat. Pedig hogyha belegondolunk, hány, és hány olyan ember tért haza, aki egyszerűen képtelen volt feldolgozni az ott történteket, és teljesen belebetegedtek. Nem is csodálkozunk rajta. Már az önmagában csoda én azt hiszem, hogy viszonylag kevés embert kezeltek ideggyógyászatokon huzamosabb ideig a Soá után.
Jeff Goldblum itt is zseniális, az alakítása egészen fantasztikus. Meg sem fordult a fejemben a film végéig, hogy ő csak egy színész, annyira hitelesen vitte végig. Az átalakulása emberből állattá, pedig kiváló színészi tudást hordoz maga mögött.
Nagyon nehéz film, hozzá kell tennem. Végig a könnyeimmel küszködtem, s bevallom néhol pedig nem is tudtam azokat kordában tartani, hiszen csak maguktól potyogtak a könnyeim.
Mélyen elítélendő az antiszemitizmus, fasizmus, mind a mai napig. Egy percet sem szabad a hitetlenkedőknek kételkedni ebben, hiszen a
holokausztra nincsen bocsánat.
Nem is volt, nincs is, és nem is lesz. Hihetetlen, hogy mit tettek egyes emberekkel. Lelki nyomorékokká tettek nőket, férfiakat, gyerekeket, egy életen keresztül, ha azt még lehetett egyáltalán életnek nevezni.
Legyen ez a film mindenki előtt tanulság. Érdemes megnézni, bár hangsúlyozom kiegyensúlyozott lélekjelenlét kell hozzá.
Nálam ez egy tízes skálán abszolút tízes, és újabb csodálatos művészfilmmel gazdagodhattam, és került a kedvenceim közé.
