Találkozások

 Szösszenet egy keddi napról, egy érzésről, egy pillanatról:


Amint levettem a napszemüvegem, rám mosolygott és melegség járta át a szívemet.
Kalapjának szürkesége nem fátyolozta be lényének fényét.

Memories

Nincsenek olyan napjaink, amelyek ne az emlékekről szólnának. Egy apró kis tárgy, egy polcra feltett fénykép, mind a rég múltat idézi. A vén idő mesél, és eszünkbe juttatja, mindazt, ami már oly régen történt.
Nem szabad elfelejtenünk emlékezni. Én hiszem, hogy sokszor az emlékeink tartanak bennünket életben. Ha nem lenne mindaz amit a szívünkben őrzünk, akkor lehet, hogy elfelejtenénk, hogy mi is az ami igazán fontos az életünkben. Sokan emlékeznek még az iskolás évekre, ahol önfeledten lehettek boldogok, emlékeznek az egyetem alatt eltöltött évekre, ahol minden a bulizásról, a csajozásról, pasizásról szólt.
Emlékeznünk kell még, hogy milyen volt kisgyermeknek lenni, emlékezni azokra a napokra, amikor milyen lázban tudtunk égni, hogy "holnap megyünk nyaralni", vagy, hogy mennyire örültünk az első biciklinknek.
 Ezek azok az emlékek, amik örökkön örökké a szívünkben élnek, voltak azok már bármennyire is régen.
Sokan elfelejtenek emlékezni.
Azt mondják, hogy a régi emlékek megölik a jelent, és így ezáltal meg is mérgezik azt.
Miért kellene elfelejtenünk emlékezni? Nem kell elfelejtenünk! Anno, azok az érzések, pillanatok, személyek, tárgyak mind az életünk részét képezték, minek azt hát megtagadni? Tagadni a múltat? Butaság... persze biztosan vannak olyanok is a képzeletbeli fénykép albumban amelyektől a hideg is kiráz bennünket, de attól még azok is megmaradnak. Kevesebbet jutnak az eszünkbe, de emlékek.
A rossz emlék is emlék. Majd egy napon boldogan, és mosolyogva fogunk rá visszagondolni, hogy igen... ezt is megéltem.
Járhatunk akárhol az elkövetkezendő éveinkbe, magunkba szívjuk majd azoknak is az emlékét.
 De bármilyen gyönyörű táj tárul a szemünk elé, emlékezzünk, hogy ezt tíz évvel ezelőtt is, mennyire szerettem volna látni...

Előszó az úthoz

Az emberek folyamatosan azon tűnődnek, hogy vajon mi az a leghatásosabb módszer amivel kitudják önmagukat fejezni? Sokan, sok mindenbe belekezdnek, kisebb-nagyobb sikerekkel.
 Lesznek páran akik megtalálják benne önmagukat, másoknak még sok idő, és még több próbálkozás kell ahhoz, hogy megtalálják mi is azaz egy, (vagy esetleg több) dolog ami igazán érdekli őket, és eltudnának abban mélyedni.
Az elmúlt húszon pár év alatt megfigyeltem, hogy a körülöttem lévő személyek többsége ezen fáradozik, és igyekszik minél jobban kiteljesedni abban. Nevezhetnénk ezt akár életünk céljának is? Igen, talán nevezhetnénk.
A magam részéről megpróbálkoztam már sok egyébbel, jártam táncolni, média iskolába, rajzolni, felvételt nyertem magyar szakra,(ami még továbbra sem túl kielégítő, de kitartok!) megtanultam sminkelni, dolgoztam a szépségiparban, és még sok apró kis fejezet az életemben. De rá kellett, hogy jöjjek egy nagy igazságra. Az írásban tudok kiteljesedni.
Érthetünk mi sok mindenhez, csinálhatunk akármit. De egyvalami úgy is lesz, ami a tiéd, a sajátod. Saját részről az írás lett, életem célja.
Lehet, hogy egy olimpikon, énekes, festő, filozófus, színész, pszichológus, szakács veszett el benned? Bármi is az, amit belül érzünk, én azt mondom, hogy ne féljünk elé állni. Hiszen semmi sem lehetetlen. Ha akarod, márpedig tiszta szívből akarni kell, még az is meglehet, hogy te leszel majd a következő Miniszterelnök. Az életünk oly rövid, és egy perc alatt elillan. Ne féljünk hát meglépni azokat a lépéseket, amiket meg kell lépnünk. Az út nehéz és göröngyös lesz, de bármennyire is hosszúnak tűnik, előbb utóbb elfogy majd az út is, és akkor érzed majd, hogy igen... végre haza értem. 2011. Nyh.

Szintén zenész.

Alapvetően most nem csak a kifejezetten magyar zenészekről szeretnék megosztani néhány gondolatot, hanem úgy unblock. 
Miért van az, hogy az ember lány, vagy fia, de oda van a zenészekért? Legyen az, világszerte, országszerte, városszerte ismert, de mindenki oda van értük. Ha már a kezükbe vesznek egy gitárt, konkrétan mindenki maga alá piszkít.. Honnan van ez az imázs? Ekkora karaktert adna egy-egy hangszer vagy mikrofon az embereknek? Olyan szürke embereknek, akiket egyébként észre sem vennénk, ha nem lennének zenészek. 
Muzsikálnak itt össze vissza, olyan dolgokról beszélnek, ami annyira egyértelmű, de az emberek mégis könnyekig hatódva hallgatják. Úgy fogalmaznak meg dolgokat, hogy az irodalmi szempontból egyszerűen kritikán aluli, de mégis mindenki fülébe mászik, dúdolják, rongyosra hallgatják... 
Még a legrosszabb külsejű férfiből, nőből is egyszerre dívák lesznek, a hiányosságaik a védjegyükké válnak, és mindenki rájuk szeretne hasonlítani. 
Ezt soha sem értettem. Művészek, (legalább is, szeretném ha azok lennének) akik képviselnek valamit. 
A színészeket is bálványozzuk, de az ő megítélésük teljesen más. A zenészektől elolvadunk, hanyatt dobjuk magunkat, pedig nem kellene. Főleg a kis erőtlen, megfeszült próbálkozásoktól. Akik a karaoke diszkókban borzolják az idegeket, főleg az enyémet... 
Az a jó zenész, aki előkapja a hegedűjét, és egy cseppet sem jó hallású ember után mégis kiválóan eltud játszani egy számot, majd kedvesen mosolyog, és a szikráját se látod annak a szemében, hogy: "mekkora kemény arc vagyok".
Lehetne itt vitatkozni erről sokat, hogy a zenészek milyen véka alá kerülnek. Az utóbbi pozitív kritika ellenére, mégis azt kell mondanom, hogy az adott szituációban mindig elbűvölnek a rögtönöző képességükkel, főleg azok akik tehetségesek is, de sajnos, bármennyire is bántó, amíg nem fogok találkozni olyanokkal akik egy kicsit is eszembe juttatnák a "nagy" nagyokat, addig a zenész nekem egy tucatkellék, amit a huszonegyedik század szubkultúrája megkövetel. 
make love, not war! 

"Csillagok Háborúja"

Szerencsésnek érzem magam. Több okból kifolyólag is. Az életem nagyon elején járok még, de már ez alatt a huszonhárom év alatt nagyon sok minden történt velem. Sok mindent megélhettem, amikor mások talán csak álmodni mertek/mernek. 

16 évesen belecsöppentem egy olyan világba, ahol az embereknek az értékrendje meglepően különbözik a többiekétől. Másról sem szólt ezeknek az embereknek a mentalitása, mint a csillogásról, magamutogatásról, olyan sex,drugs, roc&roll életérzés uralkodott... "Celebek" közé csöppenni kicsit sem vicces. Illetve pontosítanék. "Celebek"? Dehogy celebek! Ismert nevű emberek. Nálam a celebritás Tom Hanks-nél kezdődik... na szóval. 

Egyáltalán nem egy mókás dolog. Rengeteg dolognak kell megfelelned, hogy folyamatosan "szinten" tarthasd magad a szemükben. Tökéletes külsőt igényelt, tökéletlen belsővel. Amit az ember lelkével művelni tud egy ilyen helyzet, egy életre megnyomoríthat lelkileg.

 Talán így is történt... 

Mindenesetre, tudni kell lépni. Azok a típusú emberek, mint én is, akik nem bírják azt elviselni, hogyha nem tudják önmagukat adni, azoknak ez egy régen rossz játék. Kiugrási kísérletet kell tenni. Minél gyorsabban. 

Én sajnos túl későn tettem meg. Meg is van az eredménye. Pozitív és negatív egyaránt. 

Pozitív, mert az embernek ad egy kellő önbizalmat, hogy igenis eltudod fogadni, hogy szép vagy, kellemes társaság. Negatív, mert hirtelen elfelejtesz magad körül mindent, és mindenkit. Önmagadat felejted el... 

Én elfelejtettem volna önmagam? Úgy érzem, hogy időben visszatért hozzám, és most már újra velem van. 

De mégis... nem tudsz már kilépni ebből a "feeling"-ből. Keresed, kutatod, ezeket az impulzusokat, szükséged van rájuk. Ez adja az életerőd. Bármennyire is rosszul hangzik, de ez az igazság. 

Szerencsésnek érzem magam. Szerencsésnek, mert forgathattam tévéműsorokban, szerepeltem sorozatban, cikkeim jelentek meg újságokban, reklám arc voltam, ingyen jegyem van tehetségkutatókra. Míg ez kisvárosi kislányok dédelgetett vágyálma.

Mégis háború dúl a lelkemben. Az eszem tökéletesen tisztában van azzal, hogy ez egy felszínes dolog. Én legalább is annak érzem. Felszínes, de mégis ihletet ad. Ez az én drogom. Bár ez a drog ingyen van még, később valószínűleg én is fizetni fogok érte, vagy így, vagy úgy. 

Szerencsésnek érzem magam. Hálát is adok, mindennap az életemért. Hálát adok annak a mosolynak, ami csak az enyém. Hálát adok azoknak az emlékeknek, amiket a szívem mélyén őrizgetek. 

Egy dolog hiányzik a teljességhez. Bár véleményem szerint a teljesség tökéletesség. A tökéletest pedig soha senki sem volt képes elérni. 

Háború az életem, de én mégis így szeretem. Ha nem így lenne, talán már nem is az enyém lenne...

József Attila

József Attila (1905-1937): Ha a hold süt...

Ha a hold süt, néma siron tuli fény,
Álomba’ kinyílnak a termek.
Kioson, kenyeret szel a konyha kövén
S majszolja riadtan a gyermek.

Csak a léghuzat ismeri – alszik a ház.
Les nagy szeme, reszket a térde.
Zsirok és köcsögök teje közt kotorász,
Surranva, mint az egérke.

Ha belé-beléreccsen a szörnyü kredenc,
Ajkára repül kicsiny ujja:
Könyörögne az irgalomért, de a csend
Zord kürtje a zajt tovafújja.

Ez a zaj, ez a kín, e világrecsegés
Nem szűnve, dühöngve növekszik.
Belesápad a gyermek, elejti a kést
És visszalopódzva lefekszik…

Mire ébredek, ég a nap, olvad a jég,
Szétfreccsen iromba szilánkja,
Mint déligyümölcs-kirakatüvegét
Öklével a vágy, ha bevágja.

Elalél a fagy istene, enged az ég.
Már únja az ördög a poklot,
Ideönti a földre kövér melegét –    
Zöld lángba borulnak a bokrok.

Hilarious Movie Titles

Kis hazánkban is híresek arról bizonyos filmek, hogy csúnyán mellé fordítják őket.
Íme néhány példa, ami mindenképpen megmosolyogtató. :)

Pretty Woman: Chinese Title: I will marry a prostitute, and save money. ( kínai cím: Elfogok venni egy prostit, és pénzt spórolok. WTF?!

Eternal Sunshine of the Spotless Mind: Italian Title: If you leave me, i delete you. (olasz cím: Ha elhagysz, töröllek.)

Puss in Boots: Israeli Title: Shrek's Cat. (izraeli cím: Shrek macskája.) - ez fájt az izraeliektől...

The Sixth Sense: Chinese Title: He's a Ghost! (kínai cím: Ő egy szellem!) - kicsit sem lövik le a poént... :/

Junior: Chinese Title: Son of Devil. (kínai cím: Az ördög fia) - optimisták lehettek a filmmel kapcsolatban :D

Nixon: Chinese Title: Big Liar. (kínai cím: Nagy hazug) - pff... srácok, tanuljatok meg fordítani PLS!

G. I. Jane: Chinese Title: Satan Female Soldier. (kínai cím: Női sátán katona) - mintha a kínaik nem szeretnék azokat a típusú filmeket, amik vagy kifejezetten kemény nőkről, vagy gyenge férfiakról szólnának... érdekes...

Még elég sok gyöngyszemre leltem, de ezek voltak talán a legviccesebbek. Ha jobban belegondolunk ezekhez képest a magyar fordítások, eléggé megállják a helyüket. :)

Peace and Love!

Prayers

A mai nap folyamán, nem minthogyha eddig ez nem történt volna meg velem, de az imádságokról volt előadásom, ami a következő gondolatokat juttatta eszembe. 

Az embereknek van hite. Hisznek egy felsőbb hatalomban, egy I.tenben aki minden cselekedetüket figyeli, dönt a sorsukról. Egy aki mindenek fölött áll. 

Ehhez természetesen szüksége van az emberiségnek imákra. Minden vallásnak megvannak a maga sajátosságai, sajátságos imái. 

Jómagam hallottam már keresztény imákat, televízión keresztül hitgyülekezetekét, és iszlámot. De természetesen a zsidó imákról tudok a legtöbbet és legjobban mesélni. 

Van valami ezekben valami megfoghatatlan. Sokan nem is értik. De ahogyan egy zsidó ember elmond egy héber imát, nekem valami egészen földöntúli dolog jut eszembe. Amikor az ember lánya megszólal ezen a több ezer éves nyelven és kimondja a "Smá Jiszráél..." szavait, a hideg végig fut a hátakon. 

Kell, hogy legyen hitünk, kell, hogy legyenek imáink. Kell, hogy az Ö.való meghallgassa azokat, hiszen halandóak, és esendőek vagyunk, ebben az életben.

S talán az a legjobb az egészben, amikor ehhez hasonló szavakat hallunk, olyan nagy emberektől akiket tisztelünk, és adunk a szavaira. 

Bármennyire is szidják az zsidókat, és rágalmazzák őket, egy valamit nem vehetnek el tőlünk, a hitünket. A hitet, és a pillanatnak azt a csodáját, amikor a lemenő nap sugari péntek esténként beragyogják a zsinagógát, és annak egész csoportját...

A közeljövőben szeretnék minél több bejegyzést tenni arról, hogy mit is jelent zsidónak lenni, bemelegítésnek egyelőre ennyit. 

Peace&Love! 

Angelina Jolie's Wedding Dress Possibilities

News of Angelina Jolie and Brad Pitt's engagement has stirred up our high-fashion bridal fantasies. Will the actress go for a soft vintage look or bring on the glitz with a flashy beaded gown? From Elie Saab to Zac Posen, we've rounded up the best dress choices for the big day.

Village People

Tegnap foglalkoztam a tehetségkutatókkal, ígérem ez lesz az utolsó a közeljövőben, hogy a kereskedelmi tévécsatornák adásaival foglalkozzak.

Valóság show. 

Kezdődött minden egy "Nagy Testvér"el, majd követte az egyáltalán nem valósághű "Való Világ". 

Sorban minden egyes évben el kell szenvednünk azt a kínt, hogy szeptemberben útjára indul egy új évad... 

Persze, jöhetnek azzal a vádaskodók, hogy mégis van nézettsége, nem is akármilyen?! Természetes, hogy van. Hogyne lenne?! Amikor X.Y. néninek vidéken nincsen csak kettő, maximum három csatornája, és a másikon még ennél is nagyobb szeméttel etetik az embert, egyértelmű, hogy helyén marad a távirányító, és a számokat mutató adatok egyre csak emelkednek... A következő kérdés, miért nem olvasnak? A fiatalabb és az urbánusabb réteg valóban megtehetné, de még mindig nagy a száma azoknak, akik ehhez vagy alul iskolázottak, vagy egyszerűen fáradtak már este 9órakor ahhoz, hogy Victor Hugo Nyomorultak kötetét a kezükbe vegyék. 

Harmadik opció, hogy de, hát... "mindenki nézi"! Nem. Nem mindenki nézi. Nagyon sokan, ez vitathatatlan, de nagyon sokan nem. Ebben az évben már elérték azt, hogy bár magas nézettség mellett, mégis visszaestek a mutatók az eddigiekhez képest, és remélhetőleg ez a közeljövőben így is marad. 

Attól nem kell tartanunk, hogy nem lesz jövőre. Mindenkit megnyugtatok, ha nem is a régi variációban, hanem új köntösben, de menni fog, sugározni fogják, minden egyes áldott nap, karácsonykor, húsvétkor, mindig. Nem ismernek szünetet. 

Ami viszont engem talán a legjobban bánt, mind ezek felett, hogyha már megvolt a műsor, szavaztak az emberek, száz milliókat bezsebeltek a társaságok, akkor azokat az embereket, akik ezekben a produkciókban szerepeltek miért kell "celeb" jelzővel ünnepelniük, és reklámozniuk??!! 

Szép volt, jó volt, (már akinek...) de senki nem kíváncsi a nullás IQ-val rendelkező szőke, barna, fekete pláza cicákra, akik a nevükön kívül mást nehezen tudnak helyesen kiejteni, vagy fél i.tennek egyáltalán nem mondható "műmájer" férfiak magamutogatása.

A magyar média megérdemelné, az intelligens, udvarias, bizonyítványokkal rendelkező emberek szereplését. 

Van szemét az utcákon bőven. Nagytakarítást a médiának!

Anne a Nyomorultak c. film kedvéért rövidre vágatta a haját. Lehet, hogy elfogult vagyok, de ez most sokkal trendibb....

Karaoke, ok? 

Napjainkban a kereskedelmi tévé csatornákban mást sem lehet látni, mint a tehetségkutató műsorokat. Amivel alapvetően nincs is gond. De akkor mégis, mi a probléma? Persze, aláírjuk, hogy nagyon sok aranytorkú fiatal szaladgál az utcáinkon, de a legtöbbjük, nem ikon, nem egyéniség. 

Megtanultak, hobbi szinten énekelni, vagy esetleg némi iskolázottság is párosul a tudásukhoz, de

hol van a szikra? Hol vannak azok az arcok, akik egyéniségek lennének? 

Miért van az, hogy az esetek 90%-ban hozott dallal érkeznek? Nekem azaz igazi "zenészpalánta" aki

otthon egy esős délután megír egy romantikus számot, és azt talán még valamilyen hangszerrel kísérni is tudja. 

Nyilván nem fog rögtön egy Johnny Cash-ként állni a színpadon, de ne is álljon már úgy, mint 

Miley Cyrus ezredik klónja...

Szükségünk van a tehetségekre, vita tárgyát nem képezi, mert elég volt, hogy Magyarország Fekete Pákó

és társait hallgassa, de a századik Lola nem tud sokat nyomni a latba...

news and cultures

Útjára indult a News and Cultures nevű blog, ahol mindig az aktualitásban élünk. Irodalom, Divat, Gossip, Filmek, Vallás, Politika minden helyet kap. Mert helyük van. Mert foglalkoznunk kell velük.

News and Cultures!