A Váci út valószínűleg velünk együtt sírt. Sosem gondoltam volna, hogy ennyi könnycsepp feltud halmozódni egy picike lakásban. Két szoba, tengernyi könny. Hogy miért? Átkozott férfiak...
Totális nyomorúságomban arra jutottam, hogy feldobom a "szürke" hétköznapjaim valami "újjal". Olyan sokan javasolták már, hogy kezdjem el olvasni a A szürke ötven árnyalata c. könyvet. A mai nap folyamán teljes elkeseredésemben betértem egy könyvesboltba, és megvásároltam. Sőt, még ajándékba kaptam egy szinte ugyanolyan témájú könyvet, Hozzád láncolva címmel... köszi. Pont ez hiányzott még nekem. Még egy ilyen könyv.Különböző önmegsegítő könyveket már csak nem vásárolok. - gondoltam. Az már a szakadék mélye lenne. Bár már így is közel járok hozzá, de kitartunk. A végsőkig.
Szó ami szó, nagy boldogan hazafelé sétálva a "bánat utcámban" szorongattam a két újdonsült könyvemet. Belelapozgattam A szürke ötven árnyalatába a zebránál, és már akkor ketté állt a hajam, hirtelen... ez érdekes olvasmány lesz - nyugtáztam magamban.
Ahogy elkészültem az ügyes bajos dolgaimmal kezembe vettem E.L. James kötetét és haladéktalanul olvasni kezdtem. Milliárdos főszereplő, tökéletes külső, megjelenés. Befolyásos férfi főszereplő. Középszerű kissé ügyetlen lányka, a női oldalon. Hamar egymásba gabalyodnak.
Eléggé Twilight... de az írók 90%-a manapság abból merít ihletet. Semmi gond, mert elnézzük az írónak. Miért is? Pontosan azért, mert lehet, hogy néhány Alkonyat-os klisé van benne, de minden más, az NEM TWILIGHT.
Inkább hasonlítanám egy pornó könyvhöz. Olvasom és olvasom... és sokszor újra vissza kell kanyarodnom egy mondathoz, mert nem hiszem el, hogy mit olvastam kettő másodperccel ezelőtt.
Aki prűd, NE kezdje el olvasni.
Most pont erre van szükségem úgy érzem. Romantikus, mert romantikus, de nem éppen a csöpögős fajtából. Kemény, és obszcén szavak. Vágyaktól túlfűtött a regény, minden olyasmit kimond, amit csak az agyunkban tartogatunk, vagy nagyon ritka alkalmakkor.... (ha értitek mire gondolok....)
Ha már én nem mondok ilyeneket mostanában, akkor legalább olvasom... jobb mint a semmi.
Sokszor hangosan kacagok, mert annyira egyetértek a főszereplő lánnyal. Olyan gondolatokat fogalmaz meg, mintha azokat az én fejemből olvasná. Az én életembe is beléphetne már egy ilyen Christian Grey. Aláírnék én bármilyen szerződést... titoktartásban nagyon ott vagyok. Persze csak a regény hatása beszél belőlem. Vagy nem? Ezekkel a szavakkal tudnám jellemezni az eddig olvasottakat, és elvileg a java még csak most jön.
Vicces. Erőszakos. Bájos. Szenvedélyes. Kemény. Dühös.
Lehet, hogy nekem is holnaptól ilyen blogot kellene vezetnem... kíváncsi lennék az arcokra, amikor olvassák... de maradjunk annyiban, hogy az nem az én stílusom lenne. Maradjunk a "jókislány" style-nál.
Ennyit A szürke ötven árnyalatáról.
Ajánlottak ma nekem egy filmet. Az a címe, hogy: Tövismadarak. Még soha sem láttam. Túl elfogult vagyok az Elfújta a szél-el kapcsolatban (azt nem közelítheti meg semmi), de azt mondják, hogy hasonlít hozzá. Egeket rengető love story. Este megnézem, hacsak nemfog a könyv túlságosan lekötni... jaj,jaj.
Bár a tegnapi és a mai naptól függetlenül, kicsit jobban érzem magam. Olyan sokszor leírtam már, hogy a legsötétebb út végén is ott van a fény. Írtam a csodákról, boldogságról. Nap mint nap körbevesznek bennünket. Lehet, hogy egy egész kertet megtudtam volna öntözni az elmúlt egy nap könnyeivel, de a remény hal meg utoljára.
Titokban azért még mindig azt remélem, hogy egyszer George Clooney Magyarországon fog forgatni és feleségül vesz... haha...sosem lehet tudni.... ;)
Mit is írhatnék még? Nincs több könny, csak mosoly. :) Egy ködös nap után, mindig világosabb jön.
Úgy fogok tenni, mint ahogyan Coco Chanel is mondta:
"I don't care what you think about me. I don't think about you at all."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése