Memories

Nincsenek olyan napjaink, amelyek ne az emlékekről szólnának. Egy apró kis tárgy, egy polcra feltett fénykép, mind a rég múltat idézi. A vén idő mesél, és eszünkbe juttatja, mindazt, ami már oly régen történt.
Nem szabad elfelejtenünk emlékezni. Én hiszem, hogy sokszor az emlékeink tartanak bennünket életben. Ha nem lenne mindaz amit a szívünkben őrzünk, akkor lehet, hogy elfelejtenénk, hogy mi is az ami igazán fontos az életünkben. Sokan emlékeznek még az iskolás évekre, ahol önfeledten lehettek boldogok, emlékeznek az egyetem alatt eltöltött évekre, ahol minden a bulizásról, a csajozásról, pasizásról szólt.
Emlékeznünk kell még, hogy milyen volt kisgyermeknek lenni, emlékezni azokra a napokra, amikor milyen lázban tudtunk égni, hogy "holnap megyünk nyaralni", vagy, hogy mennyire örültünk az első biciklinknek.
 Ezek azok az emlékek, amik örökkön örökké a szívünkben élnek, voltak azok már bármennyire is régen.
Sokan elfelejtenek emlékezni.
Azt mondják, hogy a régi emlékek megölik a jelent, és így ezáltal meg is mérgezik azt.
Miért kellene elfelejtenünk emlékezni? Nem kell elfelejtenünk! Anno, azok az érzések, pillanatok, személyek, tárgyak mind az életünk részét képezték, minek azt hát megtagadni? Tagadni a múltat? Butaság... persze biztosan vannak olyanok is a képzeletbeli fénykép albumban amelyektől a hideg is kiráz bennünket, de attól még azok is megmaradnak. Kevesebbet jutnak az eszünkbe, de emlékek.
A rossz emlék is emlék. Majd egy napon boldogan, és mosolyogva fogunk rá visszagondolni, hogy igen... ezt is megéltem.
Járhatunk akárhol az elkövetkezendő éveinkbe, magunkba szívjuk majd azoknak is az emlékét.
 De bármilyen gyönyörű táj tárul a szemünk elé, emlékezzünk, hogy ezt tíz évvel ezelőtt is, mennyire szerettem volna látni...