Prayers

A mai nap folyamán, nem minthogyha eddig ez nem történt volna meg velem, de az imádságokról volt előadásom, ami a következő gondolatokat juttatta eszembe. 

Az embereknek van hite. Hisznek egy felsőbb hatalomban, egy I.tenben aki minden cselekedetüket figyeli, dönt a sorsukról. Egy aki mindenek fölött áll. 

Ehhez természetesen szüksége van az emberiségnek imákra. Minden vallásnak megvannak a maga sajátosságai, sajátságos imái. 

Jómagam hallottam már keresztény imákat, televízión keresztül hitgyülekezetekét, és iszlámot. De természetesen a zsidó imákról tudok a legtöbbet és legjobban mesélni. 

Van valami ezekben valami megfoghatatlan. Sokan nem is értik. De ahogyan egy zsidó ember elmond egy héber imát, nekem valami egészen földöntúli dolog jut eszembe. Amikor az ember lánya megszólal ezen a több ezer éves nyelven és kimondja a "Smá Jiszráél..." szavait, a hideg végig fut a hátakon. 

Kell, hogy legyen hitünk, kell, hogy legyenek imáink. Kell, hogy az Ö.való meghallgassa azokat, hiszen halandóak, és esendőek vagyunk, ebben az életben.

S talán az a legjobb az egészben, amikor ehhez hasonló szavakat hallunk, olyan nagy emberektől akiket tisztelünk, és adunk a szavaira. 

Bármennyire is szidják az zsidókat, és rágalmazzák őket, egy valamit nem vehetnek el tőlünk, a hitünket. A hitet, és a pillanatnak azt a csodáját, amikor a lemenő nap sugari péntek esténként beragyogják a zsinagógát, és annak egész csoportját...

A közeljövőben szeretnék minél több bejegyzést tenni arról, hogy mit is jelent zsidónak lenni, bemelegítésnek egyelőre ennyit. 

Peace&Love!