Szerencsésnek érzem magam. Több okból kifolyólag is. Az életem nagyon elején járok még, de már ez alatt a huszonhárom év alatt nagyon sok minden történt velem. Sok mindent megélhettem, amikor mások talán csak álmodni mertek/mernek.
16 évesen belecsöppentem egy olyan világba, ahol az embereknek az értékrendje meglepően különbözik a többiekétől. Másról sem szólt ezeknek az embereknek a mentalitása, mint a csillogásról, magamutogatásról, olyan sex,drugs, roc&roll életérzés uralkodott... "Celebek" közé csöppenni kicsit sem vicces. Illetve pontosítanék. "Celebek"? Dehogy celebek! Ismert nevű emberek. Nálam a celebritás Tom Hanks-nél kezdődik... na szóval.
Egyáltalán nem egy mókás dolog. Rengeteg dolognak kell megfelelned, hogy folyamatosan "szinten" tarthasd magad a szemükben. Tökéletes külsőt igényelt, tökéletlen belsővel. Amit az ember lelkével művelni tud egy ilyen helyzet, egy életre megnyomoríthat lelkileg.
Talán így is történt...
Mindenesetre, tudni kell lépni. Azok a típusú emberek, mint én is, akik nem bírják azt elviselni, hogyha nem tudják önmagukat adni, azoknak ez egy régen rossz játék. Kiugrási kísérletet kell tenni. Minél gyorsabban.
Én sajnos túl későn tettem meg. Meg is van az eredménye. Pozitív és negatív egyaránt.
Pozitív, mert az embernek ad egy kellő önbizalmat, hogy igenis eltudod fogadni, hogy szép vagy, kellemes társaság. Negatív, mert hirtelen elfelejtesz magad körül mindent, és mindenkit. Önmagadat felejted el...
Én elfelejtettem volna önmagam? Úgy érzem, hogy időben visszatért hozzám, és most már újra velem van.
De mégis... nem tudsz már kilépni ebből a "feeling"-ből. Keresed, kutatod, ezeket az impulzusokat, szükséged van rájuk. Ez adja az életerőd. Bármennyire is rosszul hangzik, de ez az igazság.
Szerencsésnek érzem magam. Szerencsésnek, mert forgathattam tévéműsorokban, szerepeltem sorozatban, cikkeim jelentek meg újságokban, reklám arc voltam, ingyen jegyem van tehetségkutatókra. Míg ez kisvárosi kislányok dédelgetett vágyálma.
Mégis háború dúl a lelkemben. Az eszem tökéletesen tisztában van azzal, hogy ez egy felszínes dolog. Én legalább is annak érzem. Felszínes, de mégis ihletet ad. Ez az én drogom. Bár ez a drog ingyen van még, később valószínűleg én is fizetni fogok érte, vagy így, vagy úgy.
Szerencsésnek érzem magam. Hálát is adok, mindennap az életemért. Hálát adok annak a mosolynak, ami csak az enyém. Hálát adok azoknak az emlékeknek, amiket a szívem mélyén őrizgetek.
Egy dolog hiányzik a teljességhez. Bár véleményem szerint a teljesség tökéletesség. A tökéletest pedig soha senki sem volt képes elérni.
Háború az életem, de én mégis így szeretem. Ha nem így lenne, talán már nem is az enyém lenne...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése