Lesznek páran akik megtalálják benne önmagukat, másoknak még sok idő, és még több próbálkozás kell ahhoz, hogy megtalálják mi is azaz egy, (vagy esetleg több) dolog ami igazán érdekli őket, és eltudnának abban mélyedni.
Az elmúlt húszon pár év alatt megfigyeltem, hogy a körülöttem lévő személyek többsége ezen fáradozik, és igyekszik minél jobban kiteljesedni abban. Nevezhetnénk ezt akár életünk céljának is? Igen, talán nevezhetnénk.
A magam részéről megpróbálkoztam már sok egyébbel, jártam táncolni, média iskolába, rajzolni, felvételt nyertem magyar szakra,(ami még továbbra sem túl kielégítő, de kitartok!) megtanultam sminkelni, dolgoztam a szépségiparban, és még sok apró kis fejezet az életemben. De rá kellett, hogy jöjjek egy nagy igazságra. Az írásban tudok kiteljesedni.
Érthetünk mi sok mindenhez, csinálhatunk akármit. De egyvalami úgy is lesz, ami a tiéd, a sajátod. Saját részről az írás lett, életem célja.
Lehet, hogy egy olimpikon, énekes, festő, filozófus, színész, pszichológus, szakács veszett el benned? Bármi is az, amit belül érzünk, én azt mondom, hogy ne féljünk elé állni. Hiszen semmi sem lehetetlen. Ha akarod, márpedig tiszta szívből akarni kell, még az is meglehet, hogy te leszel majd a következő Miniszterelnök. Az életünk oly rövid, és egy perc alatt elillan. Ne féljünk hát meglépni azokat a lépéseket, amiket meg kell lépnünk. Az út nehéz és göröngyös lesz, de bármennyire is hosszúnak tűnik, előbb utóbb elfogy majd az út is, és akkor érzed majd, hogy igen... végre haza értem. 2011. Nyh.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése