Részt vettem a N.E.M. A Neonáci Ellenes Mozgalom rendezvényén, és örömmel figyeltem, hogy hozzám hasonlóan még nagyon sokan ugyanúgy gondolkoznak. Sokan voltunk, bár úgy gondolom, hogy lehetnénk még ennél többen is. De kezdetnek megteszi...
Az egész egy nagyon megindító kisfilmmel indult, ahogyan zsidókat lőttek a Duna vízébe. Mindenki elborzadt tekintettel figyelte a kivetítőt, és jómagam is a könnyeimmel küszködtem. Nagyon érzékenyen érint.
Sárga csillaggal a kabátomon álltam végig a N.E.M. nagygyűlését, és szívet szorongató volt, amikor oda jött hozzám egy idős hölgy, és szorosan magához húzott, s közben könnybe lábadt szemekkel a következőket mondta:- Nagyon örülök, hogy végre látok egy sárga csillagot is a tömegben! Büszke lehet magára, hogy felmeri vállalni! Manapság ez nagyon ritka. Viselje büszkén! - mondta.
Büszkén is viselem. Nem fogom megtagadni azt aki vagyok. Sosem fogom!
Csak remélni merem, hogy nem fognak sötét idők ránk köszönteni. Bízom azokban a szavakban, amik ma is elhangzottak, hogy csakis mi tehetünk a fasizmus ellen, és ez csak a kezdet volt.
Tiszta szívemből ezt kívánom.
Szintén érdemes még erre a mai napra figyelnünk még egy okból. Ma hetvenöt éve hunyt el Magyarország egyik legnagyobb költője József Attila. Tragikus halálát mind a mai napig kételyek övezik, valószínűleg már soha nem is fogjuk megtudni, hogy mi történt 1937. december 3-án Balatonszárszón.
Saját "démonjaival" küszködött a költő egész életében. Ma már megállapították, hogy hibásan félre kezelték. Nem skizofrénia volt a diagnózis, hanem valójában borderline személyiségzavarban szenvedett.
Azt merem állítani, hogy nála szebben, és szívhez szólóbban soha senki sem tudta megfogalmazni az elérhetetlen/plátói szerelemet. Hiszen József Attila saját bőrén tapasztalta. Szerelmes versei kimagaslanak a magyar költészetben.
Ugyancsak nagyon kedves már csak azért is, mert az ő nevéhez fűzhető a Smá Jiszróel c. vers is.
Örülök, hogy változtattam ami a péntek estéimet illeti. Jót tett a lelkemnek az új közösség. Nagyon kedvesek, figyelmesek, barátságosak voltak. Még inkább szimpatikus volt, hogy örömmel fogadtak.
Jóleső érzés volt.
Holnaptól új hét kezdődik, újabb kihívásokkal. Az elmúlt napok viszonylagosan csendesen teltek, sok idő maradt a gondolataimra. Van ami teljesen tisztázódott bennem, s van ami még jobban össze kuszálódott.
Komolyzenét hallgatva ültem az asztalom előtt, és bámultam kifelé az ablakon. Elvesztem az utcán sétáló embereket nézve, és sehogyan sem jöttek azok a gondolatok/érzések, amiket olyan szívesen megfogalmaztam volna.
Pedig annyi mindent mondanék...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése